Por-tré

Arcod térképén létjogosultságot
követel magának a rejtőzködő idő.
Kirajzolódnak a múltba vasalt
sérelmek lepúderezett

barázdái. A tavaszi zöldárban
kirügyeznek a szarkalábak. Kopott
szivárványhártyád kékje fagyott
tó tükre. Szerelemmentes

ajkadról valaki elcsente a csókok
utáni vágyat. Egy véletlenül
elkattintott fotó mesél rólad.
Szétkürtöli, hogy bizalom hiányában

berendezkedtél valamiféle százévnyi
magányra. S mivel nálad mindenből
csak egy van, fogcsikorgatva birkózol
a pótolhatatlanság gondolatával.

(Faragó Nóra) 

.