Esti blues..

zene és dalszöveg: Paudits Zoltán

ének: Faragó Nóra

a felvétel 2003-ban készült a Denevér Stúdióban

 

Emlék

fotó: Faragó Írisz

Péjó Tibor: Emlék

Lecsukott szemedben rég kihunyt láng emléke él.

Szerettél és szerettek. De te elfeledted rég.

Bús emlékeimet kergeti a hervadt őszi szél, 

s nincs semmi,

csak egy jeges szél a szívemben. 

Ha kérdezel a holnapról, már nem érdekel. 

Azt a szép világot, a következőt már nem érem el.

Bús emlékeimet kergeti a hervadt őszi szél,

s nincs semmi,

csak egy jeges szél a szívemben.

A szívemben.  

zene/ének: Faragó Nóra

zongora: Lábodi Róbert

 A felvétel 2003-ban készült...

Amúgy meg két akkorddal, 17 évvel ezelőtt...

 

 a dalhoz katt a fenti linkre.. nem engedte beágyazni a blogger..

Suttogás a szélnek

Katie Melua: I cried for you

dalszöveg: Kőhalmi Ildikó 

ének: Faragó Nóra

 

Suttogás a szélnek


te szép vagy itt a csendben
míg átsuhannak szárnyaid
de árnyad s a bánat kékje
szűnik bennem

bár minden elmúlt eddig még
most érzem, hogy ez másról szól,
csak vagy, ahogy a szépség,
és sose értettem, mért

sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek

a túlon túl van egy másik föld
hol a kincsem, a titkod tart végleg fönt

csak sok idő, míg feledlek,
és nem az űrben ébredek,
hogy elengedjem
magamtól szíved

sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek

most lesz úgy, mielőtt
a hűség a földhöz nőtt.
tudom jól, már nem enyém,
és engedem de bennem él

sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek

a felvétel itthoni light-verzió.. a túlvezérlés rajtam múlt, Németh Sándornak viszont köszönet, hogy távmunkában megpróbálta korrigálni a korrigálhatatlant 

Por-tré

Arcod térképén létjogosultságot
követel magának a rejtőzködő idő.
Kirajzolódnak a múltba vasalt
sérelmek lepúderezett

barázdái. A tavaszi zöldárban
kirügyeznek a szarkalábak. Kopott
szivárványhártyád kékje fagyott
tó tükre. Szerelemmentes

ajkadról valaki elcsente a csókok
utáni vágyat. Egy véletlenül
elkattintott fotó mesél rólad.
Szétkürtöli, hogy bizalom hiányában

berendezkedtél valamiféle százévnyi
magányra. S mivel nálad mindenből
csak egy van, fogcsikorgatva birkózol
a pótolhatatlanság gondolatával.

(Faragó Nóra) 

.

Mint a régvolt szerelem

fotó: Manga Zsolt

falnak támaszkodva bámulom ahogy
az éjszakában csillaghalál parádézik
megdöbbent a távolság illúziója
amiben tegnapvolt fények
vallják be elmúlásukat
az égbolton csak a múlt sír
s fényképet néz a szoborrá
dermedt jelen
a tér - idő érthetetlen játékában
minden vég fáziskéséssel
érzékelhető

(Faragó Nóra)

.