zene és dalszöveg: Paudits Zoltán
ének: Faragó Nóra
a felvétel 2003-ban készült a Denevér Stúdióban
2013. november 12., kedd
Emlék
 |
| fotó: Faragó Írisz |
Péjó Tibor: Emlék
Lecsukott szemedben rég kihunyt láng emléke él.
Szerettél és szerettek. De te elfeledted rég.
Bús emlékeimet kergeti a hervadt őszi szél,
s nincs semmi,
csak egy jeges szél a szívemben.
Ha kérdezel a holnapról, már nem érdekel.
Azt a szép világot, a következőt már nem érem el.
Bús emlékeimet kergeti a hervadt őszi szél,
s nincs semmi,
csak egy jeges szél a szívemben.
A szívemben.
zene/ének: Faragó Nóra
zongora: Lábodi Róbert
A felvétel 2003-ban készült...
Amúgy meg két akkorddal, 17 évvel ezelőtt...
a dalhoz katt a fenti linkre.. nem engedte beágyazni a blogger..
Suttogás a szélnek
Katie Melua: I cried for you
dalszöveg: Kőhalmi Ildikó
ének: Faragó Nóra
Suttogás a szélnek
te szép vagy itt a csendben
míg átsuhannak szárnyaid
de árnyad s a bánat kékje
szűnik bennem
bár minden elmúlt eddig még
most érzem, hogy ez másról szól,
csak vagy, ahogy a szépség,
és sose értettem, mért
sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek
a túlon túl van egy másik föld
hol a kincsem, a titkod tart végleg fönt
csak sok idő, míg feledlek,
és nem az űrben ébredek,
hogy elengedjem
magamtól szíved
sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek
most lesz úgy, mielőtt
a hűség a földhöz nőtt.
tudom jól, már nem enyém,
és engedem de bennem él
sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek
te szép vagy itt a csendben
míg átsuhannak szárnyaid
de árnyad s a bánat kékje
szűnik bennem
bár minden elmúlt eddig még
most érzem, hogy ez másról szól,
csak vagy, ahogy a szépség,
és sose értettem, mért
sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek
a túlon túl van egy másik föld
hol a kincsem, a titkod tart végleg fönt
csak sok idő, míg feledlek,
és nem az űrben ébredek,
hogy elengedjem
magamtól szíved
sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek
most lesz úgy, mielőtt
a hűség a földhöz nőtt.
tudom jól, már nem enyém,
és engedem de bennem él
sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek
a felvétel itthoni light-verzió.. a túlvezérlés rajtam múlt, Németh Sándornak viszont köszönet, hogy távmunkában megpróbálta korrigálni a korrigálhatatlant
Por-tré
Arcod
térképén létjogosultságot
követel magának a rejtőzködő idő.
Kirajzolódnak a múltba vasalt
sérelmek lepúderezett
követel magának a rejtőzködő idő.
Kirajzolódnak a múltba vasalt
sérelmek lepúderezett
barázdái.
A tavaszi zöldárban
kirügyeznek a szarkalábak. Kopott
szivárványhártyád kékje fagyott
tó tükre. Szerelemmentes
kirügyeznek a szarkalábak. Kopott
szivárványhártyád kékje fagyott
tó tükre. Szerelemmentes
ajkadról
valaki elcsente a csókok
utáni vágyat. Egy véletlenül
elkattintott fotó mesél rólad.
Szétkürtöli, hogy bizalom hiányában
utáni vágyat. Egy véletlenül
elkattintott fotó mesél rólad.
Szétkürtöli, hogy bizalom hiányában
berendezkedtél
valamiféle százévnyi
magányra. S mivel nálad mindenből
csak egy van, fogcsikorgatva birkózol
a pótolhatatlanság gondolatával.
magányra. S mivel nálad mindenből
csak egy van, fogcsikorgatva birkózol
a pótolhatatlanság gondolatával.
(Faragó Nóra)
.
Mint a régvolt szerelem
 |
| fotó: Manga Zsolt |
falnak támaszkodva bámulom ahogy
az éjszakában csillaghalál parádézik
megdöbbent a távolság illúziója
amiben tegnapvolt fények
vallják be elmúlásukat
az égbolton csak a múlt sír
s fényképet néz a szoborrá
dermedt jelen
a tér - idő érthetetlen játékában
minden vég fáziskéséssel
érzékelhető
az éjszakában csillaghalál parádézik
megdöbbent a távolság illúziója
amiben tegnapvolt fények
vallják be elmúlásukat
az égbolton csak a múlt sír
s fényképet néz a szoborrá
dermedt jelen
a tér - idő érthetetlen játékában
minden vég fáziskéséssel
érzékelhető
(Faragó Nóra)
.
2013. november 11., hétfő
Kopogós (megzenésített vers)
Paudits Zoltán: Kopogós
megzenésített vers ( Parttalan égen c. kötet, 2004)
A videó képei Fenyvesi Edit festőművész munkáiból készültek.
https://www.facebook.com/pages/Fenyve...
Hangszerelés és stúdiómunka: Németh Sándor http://www.nsstudio.hu/
Vokálok: dr. Schelz Zsuzsanna
zene/ének: Faragó Nóra
A videó képei Fenyvesi Edit festőművész munkáiból készültek.
https://www.facebook.com/pages/Fenyve...
Hangszerelés és stúdiómunka: Németh Sándor http://www.nsstudio.hu/
Vokálok: dr. Schelz Zsuzsanna
zene/ének: Faragó Nóra
A végtelen vár most ránk
Egy esküvőre...
Barbra Streisand: I've Dreamed Of You
dalszöveg: Paudits Zoltán
rajz: Frányó Bianka
felvétel: Németh Sándor
ének: Faragó Nóra
A végtelen vár most ránk
Már álmodtam és ébredtem veled,
Már voltam én, már jártam én életed.
Halk suttogás, tűz és lángolás,
Száz ölelésben fogant vallomás.
Egy pillanat és a végtelen vár majd ránk.
Már álmodtál és ébredtél velem,
És élted már, és jártad már az életem.
Kis rezdülés, vágy és szédülés,
Kék angyalszárnyon könnyű repülés.
Egy pillanat és a végtelen vár majd ránk.
Már játszok én, és táncolok neked,
Már óvlak én, és már fogom a két kezed.
Nincs fájdalom, kín és félelem,
Csak szerelemben pihenj szívemen.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk.
Tűz, lángolás, forró suttogás,
Száz ölelésben élő vallomás.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk...
dalszöveg: Paudits Zoltán
rajz: Frányó Bianka
felvétel: Németh Sándor
ének: Faragó Nóra
A végtelen vár most ránk
Már álmodtam és ébredtem veled,
Már voltam én, már jártam én életed.
Halk suttogás, tűz és lángolás,
Száz ölelésben fogant vallomás.
Egy pillanat és a végtelen vár majd ránk.
Már álmodtál és ébredtél velem,
És élted már, és jártad már az életem.
Kis rezdülés, vágy és szédülés,
Kék angyalszárnyon könnyű repülés.
Egy pillanat és a végtelen vár majd ránk.
Már játszok én, és táncolok neked,
Már óvlak én, és már fogom a két kezed.
Nincs fájdalom, kín és félelem,
Csak szerelemben pihenj szívemen.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk.
Tűz, lángolás, forró suttogás,
Száz ölelésben élő vallomás.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk...
Margóra
Egyszer volt. De hol nem volt hazugság, amerre
az igazat keresik, vagy a csendek mögé húzódó
suttogások elől menekülnek – mintha lenne még
hová -, vagy ahol kívülről tapétázzák a falat, de bent
már régen leomlott a vakolat, maga alá temetve
a rettegőt, ki mások nyomorúságán keresztül
igazolná saját bizonyítványát. Üres fecsegések
halmaza rajzolja ki napjai vázát, s szalad az élete,
rohan a semmibe, s ő kapaszkodna még, mert
kicsiny kezeivel kotor mindenféle vázlatok után,
papírok között matat, mikben elmesélték már,
mi is az a szeretet, vagy hogyan kell azt művelni,
létezik- e egyáltalán. A lelke már ezer éve koplal,
de a hiányokat csak önző játékokkal képes lefedni,
válladra teríti a sáros gúnyát, sötét szavakat
fecskendez, állít és elképzel, csakhogy ne kelljen
tükörbe néznie, mennyire szürke lett a leomlott
faltól, s mennyire poshadt a levegő ott bent,
abban a házban, amelyben neki lélegeznie kell.
(Faragó Nóra)
2013.01.09
Fél lélegzet
"Ott voltam én mindenhol, és mégis sehol. Ez a halál lényege."
(Tomán Edina)
"De meglehet hogy tulajdonképpen
te áradsz szét az összes égben
te megtalált
megtalált zuhanás"
(Zalán Tibor)
" Elveszek a rengetegben
Ki óv, ki véd meg engem?"
Csak egy tánc
"Nem hazudtam a dalokban
Amiket főleg vesztesek hallgattak
Megríkattam őket én bolond
Ahelyett hogy segítettem volna nekik nevetni
És még ma is azt hiszem így szolgálom jobban őket"
Amiket főleg vesztesek hallgattak
Megríkattam őket én bolond
Ahelyett hogy segítettem volna nekik nevetni
És még ma is azt hiszem így szolgálom jobban őket"
(Hobo: Tizedik parancsolat)
Dalszöveg és zene: Paudits Zoltán
Ének: Faragó Nóra
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)