(forrás: Liliana Iribarry) |
Végzet
Nem lehet lemosni
a szélviharba köpött
mindörökkét.
Hiába-valóság:
Nem szabadulsz
a véreddel felmázolt
boszorkánycsapdából.
Hiba:
Minden nap megígérted.
Feles-leges:
Ha eszembe jutsz,
az nem más, csak egy
régi tangó ritmusára
járt
kényszerpálya keringő.
Staccato
Szaggatott a léptem
földindulástól szívszakadásig.
De talpam alatt kontrázik a csend.
Végtelen
Csak a magunk után hagyott csend
képes beleolvadni az örökkévalóságba.
Tiltás
Ne gyere.
Csak ha megérkeztél.
Sehova.
Önkép:
Háttal a falnak,
szemben a tükörrel.
Egy idegent bontok ki
ruháiból.
Egy idegent öltöztetek.
Ars-poetica:
Ha kérded, hát elmondom;
a legszebb álmomban is csak
megbékéltem a valósággal.
a legszebb álmomban is csak
megbékéltem a valósággal.
Titok
ne kérdezd soha,
jobb, ha nem tudod mire
vágyik az,
kinek a minden is kevés,
de a kevés a minden
Hiába-valóság II
ne sírj
te ott és te itt
egy egész világ áll közétek
öröktől fogva
Önkép, titok, ars poetica... Mind, együtt.
VálaszTörlésköszönlek, Péter..
Törlés