2013. november 11., hétfő

Kopogós (megzenésített vers)



Paudits Zoltán: Kopogós
megzenésített vers ( Parttalan égen c. kötet, 2004)

A videó képei Fenyvesi Edit festőművész munkáiból készültek.
https://www.facebook.com/pages/Fenyve...

Hangszerelés és stúdiómunka: Németh Sándor http://www.nsstudio.hu/
Vokálok: dr. Schelz Zsuzsanna

zene/ének: Faragó Nóra

A végtelen vár most ránk


Egy esküvőre...

Barbra Streisand: I've Dreamed Of You

dalszöveg: Paudits Zoltán
rajz: Frányó Bianka
felvétel: Németh Sándor
ének: Faragó Nóra



A végtelen vár most ránk

Már álmodtam és ébredtem veled,
Már voltam én, már jártam én életed.
Halk suttogás, tűz és lángolás,
Száz ölelésben fogant vallomás.
Egy pillanat és a végtelen vár majd ránk.

Már álmodtál és ébredtél velem,
És élted már, és jártad már az életem.
Kis rezdülés, vágy és szédülés,
Kék angyalszárnyon könnyű repülés.
Egy pillanat és a végtelen vár majd ránk.

Már játszok én, és táncolok neked,
Már óvlak én, és már fogom a két kezed.
Nincs fájdalom, kín és félelem,
Csak szerelemben pihenj szívemen.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk.

Tűz, lángolás, forró suttogás,
Száz ölelésben élő vallomás.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk.
Egy pillanat és a végtelen vár most ránk...



Margóra






















Egyszer volt. De hol nem volt hazugság, amerre
az igazat keresik, vagy a csendek mögé húzódó
suttogások elől menekülnek – mintha lenne még
hová -, vagy ahol kívülről tapétázzák a falat, de bent
már régen leomlott a vakolat, maga alá temetve
a rettegőt, ki mások nyomorúságán keresztül
igazolná saját bizonyítványát. Üres fecsegések
halmaza rajzolja ki napjai vázát, s szalad az élete,
rohan a semmibe, s ő kapaszkodna még, mert
kicsiny kezeivel kotor mindenféle vázlatok után,
papírok között matat, mikben elmesélték már,
mi is az a szeretet, vagy hogyan kell azt művelni,
létezik- e egyáltalán. A lelke már ezer éve koplal,
de a hiányokat csak önző játékokkal képes lefedni,
válladra teríti a sáros gúnyát, sötét szavakat
fecskendez, állít és elképzel, csakhogy ne kelljen
tükörbe néznie, mennyire szürke lett a leomlott
faltól, s mennyire poshadt a levegő ott bent,
abban a házban, amelyben neki lélegeznie kell. 



(Faragó Nóra) 

2013.01.09

Fél lélegzet





"Ott voltam én mindenhol, és mégis sehol. Ez a halál lényege."
(Tomán Edina)






 "De meglehet hogy tulajdonképpen
te áradsz szét az összes égben
te megtalált
megtalált zuhanás"
(Zalán Tibor)




" Elveszek a rengetegben
Ki óv, ki véd meg engem?"

Csak egy tánc









"Nem hazudtam a dalokban
Amiket főleg vesztesek hallgattak
Megríkattam őket én bolond
Ahelyett hogy segítettem volna nekik nevetni
És még ma is azt hiszem így szolgálom jobban őket"
(Hobo: Tizedik parancsolat


Dalszöveg és zene: Paudits Zoltán
Ének: Faragó Nóra


Záróakkord






( Saul Steinberg )























Ma már embertelenül meg istentelenül is
hódolhatsz a látszatnak. Ha akarod, kedvedre
bujkálhatsz lejárt szavatosságú fényképek
mögött, elrejtve a fájdalomtól elburjánzó
szarkalábakat, a vértelenre összeszorított
ajkakat, szürkésre aszott arcokat, remegéstől
cidriző kezeket, cigarettától elsárgult fogakat,
fotelméretűre szétterülő hájat. Most lehet
csak úgy istenigazából eltüntetni az emberi
nyomokat, eltakarni ami vagy, kifesteni, ami
lettél. Most hallgass! Ez veszélyes terep. Itt
nem jó, ha szólsz a soha meg nem érkezőkről
vagy az elszakadni képtelenekről. Te pedig
onnan - az Óperenciás tengeren is túlról -, ne
írj nekem tízpercekről, egyszervoltról vagy 
sohasemről. Mert itt nem látszik a végtelen
mélység, ami szemeidben tátong, s nincs, aki
belezuhanjon abba a légüres térbe, hogy
felkészületlenül megfulladjon. Itt nem tudsz
szeretni vagy gyűlölni - mert nem lélegzünk
műanyag kockában, műanyag képernyőn
egy műanyag profilkép nem egyenlő veled,
ez színtelen és szagtalan, nincsen keze, lába,
törzse vagy érintése - itt nem fut előled
senki, hiába bizonygatod -, ebben a világban
az összes játékos elérhetetlen, megfoghatatlan
árnyék, csak a tudatába férkőzhetsz, hogy
forduljon önmaga ellen vagy harcoljon
arctalanokkal szemben megzabolázott elvekért,
eltévesztett utak zarándokzsákjaiért vagy
elgörbített vándorbotokért. Pedig itt nincsen
út, sem lépés, sem ösvény vagy bokrok, nem
taknyos senki a virágoktól, Te is csak a monitorra
telepedő finom portól tüsszögsz, ablakot kéne
nyitni, beengedni a szúnyogokat, hogy valami
igazából szívja a véred. Ha fulladozol a kötelesség
burka alatt, legalább kelj fel, nyírd ki a pókot,
ami fonja az unalom hálóját, mert unja már ő is
az ásítozásod, hogy neked semmi sem elég,
a minden is kevés, s hiába vágysz a fény felé,
ha egyszer felégette a bőröd, már átszűrődik
testeden az a vidám napsugár. Ezért lehet, hogy
a félelemtől csak rohansz, rohansz és rohansz,
menekülsz mindig, egyik szerelemből a másik
szerelmet csiholni, kihűlt vágyakkal vágyakat
felkutatni, a haláltól is életet követelni, mindig
valami új kell, soha meg nem állsz, semmit meg
nem bánsz. A szépség ronggyá foszlik szemeidben,
a nevetés ördögi kacajjá fajul, kezeidet szénné égeti
a szenvedély. Valami hajtórugó mindig megbicsaklik
történeteidben, és hibáztatsz, ahogyan most is
rágalmakkal csapolod a vérem, hogy én, én árultalak
el ebben az internetes börtönlétben, ahol ha porig
alázol, nem tudsz lehajolni értem, nem tudsz felemelni,
mert itt csak a tudatunk játszik cinkelt lapokkal,
átver, felülír, lecserél és kidobál, megkérdez, hogy mit
gondolsz vagy mi jár a fejedben, de közben vezet, mint
egy világtalant a sötétben, aki a távolság dróthálóján
sosem vergődhet át. Értsd meg: itt semmi sem valós,
te sem, én sem, nem tudod, ki voltam, vagyok és leszek,
hogyan keverem a kávémat reggel míg cigarettára gyújtok,
nem fürdesz, nem öltözöl velem, többé nem hallod
a hangot, amivel végigsuttogom az életem, s nem
leszel ott az utolsó lélegzetemnél sem, pedig itt fent
ezt is játszi könnyen megígérted.


(Faragó Nóra)

Egyetlen






(kép: Michael Vincent Manalo)


   
Az Egyetlenek ideje lejárt.
Átutazóktól hangos folyosón
várakoznak a jövőbeli kudarcok.
Kit érdekel ki vagy és miért,
csak eszköznek kellesz.
Kiválasztjuk az üvegen keresztül,
felpróbáljuk egymást,
árucikk az árucikket,
használt ruha a használt ruhát.