Life cafe
– Norcinak
itt állandó zaj van dübögnek örökké
székeket lökdösnek és tiszta erőből
belefordítják a kirakatüvegbe nem
érted az elszabadult indulatokat az
óramű pontosságú átveréseket a
folyamatos hőzöngéssel együtt
csak keringsz idegenül beszorulsz
az érkezés ütötte hirtelen résbe de
kulcsod van az ereszkedő időhöz
nem tévedhettél másik születésbe
üzenetet is hoztál remeg a kezed
ahogy kibontod pedig nem akarsz
mást mint igazítani a gyűrődésen
megrémít hogy nem tanítottak meg
üvölteni egészen másféle hangjaid
vannak és tájidegen tekinteted
vesd egybe magad a teremtéssel s ha
végtelenségre jutsz ne szólj darabokra
fognak marcangolni érte jobb hogyha
kifordulsz innen hisz máris zsibbadsz
mint aki a tűz után csak áll a hamuban
felismerhetetlen élete fölött és nincs
maradása pedig egy darabig sehová
nem mehetsz kivéve a legtávolabbi
sarokasztalt ahol a nevedre címzett
itallapon ez áll: szerelem elvitelre
köszönöd nem kérsz szigorúnak kell
lenned és következetesnek meg akarsz
maradni és ehhez nem elég egy kevés
langyos víz meg a celofánba csomagolt
kekszek a pulton de ha nem mi mással
szolgál a lármás tömeg ez a folytonosan
áramló zsongás tisztán kivehető szavak
és egyértelmű gesztusok nélkül hol van
ha van aki egyszerre érti őket és téged
hogy legalább néhány kifejezést arra a
nyelvre fordítson amit szíved szerint
beszélsz vagy már nem is beszélsz csak
mormogsz egy messziről hozott főnevet
mire végigmondod egészen elfelejted
meddig vársz még és feladod-e a
várakozást magát ezt az asztalt vele a
rejtőzködés módozatait ki akarnál lenni
ha nem az aki megrepeszti a riadalom
burkát tárgytalan ragaszkodással tömött
zsebéből előhúzza kezét és kiveteti mind
a mieinket nehogy elcsökevényesedett
öleléssel kelljen üdvözölni egymást ha
megvirrad a felismerés napja aki elaludni
is fél visszamennie
nincs hova de hiába
kövesedik torkig hol az egyedülléttel hol
a megbocsátás képességével valahogy
mindig megérkezik benyit az ajtón újra
meg újra az asztalhoz ül és végig énekel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése