2015. február 28., szombat

Üzenet a Padlásról

Szenoner Ágnes: Árnyak


















Régóta nem érdekeltek mégis 
kúsztok a küszöb alatt 
szivárogtok a réseken
egyformák vagytok 
ismerősen egyformák
egyenarc egyenvonásokkal 
csak a nevetek változik
kémlelitek a titkokat
mind ugyanúgy beszéltek 
mind ugyanazt mondjátok 
ugyanazon szavak 
kénszagú leheletek
egyazon mozdulat 
koszos padlón bukfenceztek
átlépek rajtatok
világotok nem az én világom
kételyeitek nem az én kételyeim
igazoljátok magatokat ha akarjátok 
nem maradt fecsérelni való időm.









4 megjegyzés:

  1. Kedves Nóra!--- régóta foglalkoztatnak a versedben megfogalmazott gondolatok, de csak most, írásod robbantotta ki az alábbi, már-már belém-tokosodott verset:

    üzenet a Padlásra---Faragó Nórának

    szógubancok és a forma
    elrajzolt szabásmintái alatt
    a Napot (kemencébe tolva)

    tovább sütni akaró indulat
    mikor a szó görbe puska
    és minden mondat öngyilok

    s nem tapsikolnak a jázminok
    mert nincs kérdés csak kijelentés
    csak béklyó van lánc és fátum

    csak habzó magán-posztulátum
    a mindig-ugyanaz csikorgó
    ügyetlen elforgatása

    más szögből tán mást mutat
    és másképpen üres a semmi
    ha mag sem volt akkor is teremni

    erdőket folyókat térképeket
    egésszé maszatolva részleteket
    melyekben nem alszik ördög

    de mégis űzni kell rímes füstölővel
    így termelve misztikus ködöt
    és mögötte a csöndet betörni kővel

    hátha történik valami hátha lesz
    valami a melldöngetésből
    és rügy bukkan ki a késből

    az átkozódásból kert fakad
    s nem fölfújt zacskók a szavak
    melyek eldurrantva ágyút játszanak

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!

    Először rettegtem, hogy talán az orromra lett koppintva... De akkor is azt mondtam; hatalmas ez a vers...
    Többszöri olvasatra is csak félig győztem meg magam, hogy az én szavaim nem felfújt szavak, de valójában nem tudom. Tényleg nem... Csak azt, hogy már megérte megszületnie ennek az "üzenetnek", ha ilyen válaszvers születhetett rá. Nagyon örülök, hogy kiszakadtak ezek a gondolatok, és nem tokosodtak tovább.
    Muszáj, hogy az átkozódásból is kert fakadjon...

    Hálásan köszönöm, István!
    A figyelmet is!

    Nóra

    VálaszTörlés
  3. Kedves Nóra!
    ---nem zacskók a verseid!---

    VálaszTörlés
  4. köszönöm :) - igyekszem, hogy ne is váljanak azzá.

    VálaszTörlés