Valami könnyed kis dal

Valami könnyed kis dal kellene, dúdoljon
mesét; - szivárványszínű buborékokat
fújjon tele a semmivel, eregesse a fellegek
közé, hogy ne tűnjön olyan egyhangúnak az ég. 

Csitítsa a zsinatoló szél zúgását lélekvesztő
utakon, hazudja, hogy egyszer összefutnak
azok is, akik szétszakadni kényszerültek, vagy
legalább egy kereszteződésben összebotlanak 
feloldozni egymás bűneit, s irgalmat nyernek
a hétköznapok dermesztő mozdulatlanságáért,
ami örökre megfékezte szerelmüket.
Hitesse el, hogy a vándorok kopott arcán
minden vonás újrafesthető, mert isten
kezéből csak átmenetileg hullott ki az ecset,
dúdoljon reményt - mielőtt fojtogató csend lesz,
s a hiányérzet döglegyei fémes csillogással
ellepik a búzavirágmezők végtelenjét.