2013. november 19., kedd

Csak








Mindig csak egy pillanat
ezredrésze lesz 
míg két ölelésed közé, 
a csend mozdulatlanságába 
beszivárog egy elfelejtett szimfónia.
Mint egy lágy fuvallat 
múltad sziklákkal tördelt 
tengeréről, megérkezik. 
De többé nem hűsít. 
Nem csillapítja lázad.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése