Újra összeállt a tejútrendszer
azokból a furcsa kis csillagokból.
Létük csupán elektromos zaj,
s mert felszoroztam hatvan centis
intim szférám a tizenhét colos
monitorral, így lett
tér-iszonyom kint,
s csillagiszonyom itt bent.
Műanyag élet, ahogy
wifin keresztül csatlakozom
egy másik csillagrendszerhez,
ahol az idő ragad, mint a kátrány,
s az árulásnak mindig
kénszaga van.
Félelmeim mantrákban
oldódnak, láthatatlan lábnyomomat
csak kitörölhető szavak őrzik.
Itt nincsen túlpart, s nincsen
valóság. Minden illúzió,
a bennem fuldokló, elképzelt
szerelem is.
Úgy megyek el innen
- a négy falam közül -,
hogy nem érkezem meg sehova,
s közben úgy maradok itt,
hogy képtelen vagyok
a semmiből visszatérni.
(Faragó Nóra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése